Munnar

Reggel fél5kor keltünk és 5re kértük a taxit ami kivisz minket 6 kor induló busznkhoz a buszpályaudvarra. Legalábbis ezt feltételeztük:) tudtuk,hogy kb 15perc a hoteltól, de hogy pontosan merre arról csak sejtésünk volt. Ekkor valamelyiküknek eszébe jutott mekérdezi a taxist tudja, hogy hol lehet a jegyet megvenni Munnarba, persze semmit nem beszélt angolul csak nézett és azt kérdezte AirPort ? Ááá No no no no by bus habla babla blublbka bla airport satufék visszafordulàs csak remélni mertük, hogy végre buszhoz megyünk , és igggen! A hajnali sötét pályaudvar zsúfolt emberetől, soffőrünk segítőkészen megtudakolja melyik visz minket Munnarba , ezzel fogunk most 6 órát utazni, megvan, éppen most parkol , jegyet majd a buszon kell venni. Mi szállunk fel elsőnek, a vezető cseréli a táblát, de bármi is van ráírva elolvasni nem tudjuk:).Mutatja nekünk hova tegyük a hátitáskáinkat, és még ujságpapírt
is hoz alá, mert kis víz van a busz alján, ugyanis indulás elött lemossák a buszokat. 20 perc a buszondulásig ,addig csinálunk néhány fotót és körülnézünk az állomáson. Extra hangulat nagyon jó itt lenni, az emberek aránya 99% helyi 1% európai vagy világos bőrű! Iszunk még egy csájét vissza a buszhoz elfoglaljuk üléseink mert gyülnek az emberek, nemsokára indulás!! Menet közben világosodik ki, érdekes látni az ébredező Indiát. Városokon át haladva, az iskolába induló gyerekeket, ahogyan szüleikkel, az út szélén állva várják az iskola buszt, vagy a munkaezközeikkel várakozó, sétáló helyieket! Nem telik el úgy egy perc, hogy ne hallanánk dudaszót, a vezető pedig tövig nyomja a pedált mintha valami, ki-be kapcsoló volna! Gáz, fék, gáz, fék, duda, kanyar, majd újra és ujra:) néha olyan helyeken előzve, hogy otthon már a szemünket is be csuknánk, de itt nem itt ez alap. Van hogy a szembejövő, meg is áll mert mi vagyunk a nagyobbak:) talàn itt ez az egyetlen szabály az erősebbnek van elsőbbsége:)
Nagyon élvezzük az utat, amikor azt hittük, teli van a buszunk na hát akkor volt kb félig, egyszer csak megkopogtatja Klári vállàt egy ürge , és az ujjával mutogat,csússzál csak beljebb elférünk itt hárman is!! Röhögés!!! Kisvártatva mi is hárman ülünk, az általunk kétszemélyesnek ítélt helyen :D Lassan elértük a hegyeket, egyre magasabban vagyunk és egyre kanyargósabb. Feltűnnek az első tea ültetvények, leírhatatlan . Mint a kisgyereket úgy kapaszkodunk az ablakban, azt elfelejtettem az elején említeni, hogy ablak az nincs csak 2 az első és a hátsó szélvédő, így még intenzívebb az élmény, illatok, szagok, és a huzat. Végre odaértünk,10:20, nem tudjuk mi voltunk ilyen gyorsak vagy rosszul tudták de végül csak valamivel több mint 4 óra volt.
Leszállva a buszról, keresnünk sem kell senkit és semmit azonnal körül vesznek minket, a tuk-tukos, jeepes,Autós, szállásos arcok. Azzal beszélünk aki aleginkább érthető. Tud is egy helyet, ami olcsó jó és ráadásul a L.P. is írt róla (lonely planet)
Odaérünk full, de a mellete lévő kettö is. A harmadikban végül kapunk szobát 600 rupiér /éj!! A tulaj , nagyon szimpi és segítőkész, jó, hogy az élet ide sodort de erről majd késöbb. Közben leboltoljuk a tuk-tukossal hogy neki van jeepje meg kocsija és elvisz minket oda ahová csak szeretnénk, és közben előkerül egy lista is, miket lehet megnézni.
Fél órával és egy kis kajával késöbb elindulunk, (a saját nevemben mondva biztos,Z) a legszebb helyekre amit valaha láttunk. Hiába is keresnénk a szavakat nemtudnánk leírni az érzést amit a látvány nyújt tea mindenhol ahová csak a szem ellát, dombokon, völgyeken,a zöld összes árnyalatában. Talán a képek, egy kicsiny részét visszaadják. De leírni lehetetlen. Órákig meg meg állva fotózni vagy csak ülni és nézni megàllunk, mígnem lassan a csúcsra érünk 2500-2600 m ! A kilátó pont sajnos már a felhők közt van ma de nem bánkódunk, így is nagyszerű látványban volt ma részünk! Vissza indulunk a szállás felé, néha néha lelassítva egy egy vagy inkább sok sok fotó miatt :) Radish a vezető megkérdezi mit akarunk? Menjünk a szállásra, boltba, enni vagy hol tegyen ki minket? Mi hallottunk, egy táncról, valami Katakhali, amiben az Isteneik törtènetét mesélik el, szavak nélkül tánccal. 200 rupi. Minden tiszteletem az övék de ez valami borzalom, legalább is nekünk egyikönknek sem jött be,hogy egy órán keresztül, vernek, néha tök útemtelenül, egy tenyérnyi cintányért, meg valami dobot, közben egy kövér kisminkelt pali, forgatja a szemeit, meg billegteti a fejét, miközben néha a kezével is hadonászik ! Nem ajánljuk,hacsak valakinek, ez jön be! Helyette von valami harcos, vivós hasonló nevű. Végezetül elmentünk vacsizni, majd vine shop, piáér,amit meg is íttunk képletöltés dumálás közben, hatott és kidöltünk mára ennyi :)
Jó volt!!!!