Fél lábbal a vonaton!!

Hajnal 4-kor keltünk, mert autóval mentünk a vasút allomásra Ernakulamba. Előző este megbeszéltük a recepcióssal , küldd kávét! Persze ez nem így volt, de már ismerve Indiát , pár percnél nem vártunk tovább. Lenentünk a recepcióra ahol minden dolgozó a földön aludt! Odagugoltunk az egyikhez és finoman megbögdöstük, de ő csak húzta a lóbőrt! Kicsit sajnálva, de a forró kávé reményében újra megtettük ezt, de semmi! Aztán jött egy hang hátulról, yes sir!(mindenki sir, mindegy nő vagy férfi) Ezutàn pár perccel jött is a meleg itóka és igen KÁVÉ ! Fél ötkor jött a telefon itt az autó!Máris??Sikerült hajnalban , igen jól látjátok 20 perccel korábban elindulni!!!! :D
Ernakulam 230 km nyugatra Maduraitól.Az út kb 6-7 óra.Az első pillanatban kiderült a sofőr nem beszél angolul. Elindultunk, az út fele eseménytelen volt, leszámítva azt , hogy mivel átléptünk egy megye határt 2x meg kellett állnunk papír egyeztetés és 500 Rs fizetés miatt.Eljött az idő, könnyíteni akartunk folyóügyeinken. Kérdeztük toilet?Erre ő he?Maki veszettül mutogat, melyik testrèszünkön könnyítenénk!Erre ő: á jurij, jurij! Megáll az út szélén. Menjünk inkább, majd ahol lesz jurij.!Megálltunk egy benzikútnál.Mondta kb. 5 perc , mert a buszsofőr fürdik. :))
Mentünk tovább.Egyszer csak a jól ismert deffekt hangot halljuk és hát igen ez durr defekt! Maki gyorsan besegít , emelő, hála Isten van pótkerék, csak szerelni kell!Sikerült rekord idő alatt kicserélni a kereket max 10 perc lehetett.
Eltelt az idő, sofőrünk elkezdte kérdezgetni honfitársait, merre is lehet Ernakulam?Nem tudja hol van??Az kemény!!Egyikőnk szájából hangzott a kérdés,hogy fog odatalálni a vasút állomásra, ha még a várost sem tudja hol van?Félsiker, Ernakulamba vagyunk!!!Itt kezdődtek a problémák!Sofőrünk serényen kérdezgette, hol a pályaudvar? De mivel itt vagyunk Indiában , teljesen össze- vissza válaszokat kapott! Kiderült, hogy 2 pályaudvar van! Mi mondtuk neki melyikre menjünk, de valószínüleg azt sem értette. Csak bolyongtunk össze-vissza , mint gólyafos a levegőben és az időnk a vonat indulásig vészesen elkezdett fogyni!!
De akkor még optimisták voltunk és hittük , hogy hamarosan megpillantjuk a pályaudvart.Mi is elkezdtük kérdezgetni az embereket a kocsi ablakon keresztül , hogy hol lehet, de minket ilyen hirtelen meg sem értettek!Kb.30 perc lehetett még a vonat indulásig, ami már biztos, hogy kevésnek bizonyul a felszálláshoz.Rendőröket pillantottunk meg!Ők biztos tudják, hol van a pályaudvar!! Kezdtük is a mondókánkat: sorry where...de válaszra sem méltattak, az autót félre állították közúti ellenőrzésre!!! Bőszen mondtuk a magunkét, nem érti, hogy nekünk 20 perc múlva indul a vonatunk és még csak azt sem tudjuk melyik vágányról!!! Na jó szálljunk ki , üljünk át most már tényleg egy riksába!!! Kipattantunk hát a hátizsákjainkkal , néztek a rendőrök is , azon sem csodálkoztunk volna ha int, hogy maradjunk , de olyan európaisan pörögtek az események , hogy köpni , nyelni nem tudott már ott sem voltunk!!! Maki fogott tuk- tuk- ot, közben megtudtuk futás közben , hogy 2 km a palyaudvar! Utolsó remény indul, még 14 perc az indulásig!! Feltesszük ua. a kérdést csak az ár miatt is , mert megbeszélés nélkül ugrottunk be , mennyi az út, 2 km? Nem! Nekünk nem az kell, ha Goára megyünk a másik kell! Kisebb dugókon átjutunk, tolja a riksás , de a pályaudvarnak még mindig se híre, se hamva. Gyors újra tervezés volt, hogy mi van akkor ha itt ragadunk.Még 5 perc a vonat indulásig...aztán az utolsó percben megpillantottuk a pályaudvart.Esélyeink addigra már egyenlőek voltak a nullával!:(
Nem adtuk fel, úgy futottunk , hogy lábunk nem érte a földet , ( Makin 27 kg-os, Anitán 12 kg- os) hátizsákjainkkal! Beèrve láttuk kijelző sehol, ott egy rendőr, kezébe adtuk az életünk! Nézegette a jegyünket, mindig mindenki ezt csinálja, csóválgatják a fejüket és végre kimondta a kulcsszót, amit remegve vártunk. Platform number ...2!! Kikaptuk a kezéből a jegyet és mintha puskából lőttek volna ki bennünket, futottunk ahogy bírtunk. Ott a vonat!!!! Most már meg lesz!! Közben a vonat elindult, de csak miután mi már fél lábbal a vonaton voltunk. Juhéjj, újabb üdvrivalgás , sikerült felszállnunk!!!
Ami a legdurvább, hogy ráadásul jó helyre szálltunk!!
Bár egy turbános fószer feküdt a helyünkön, mi rendesek voltunk vele és megvártuk míg kipiheni magát.Későb banánt kaptunk tőle.
A vonat megint csak nyönyörű helyeken suhant végig. :)
840 km-en keresztül míg a szem ellát mindenhol pálmafák,különféle ültetvények,falvak,emberek, állatok még papagájt is láttunk. Szóval az ember órákon áz tud nézkélni és hozzá a vonat kattogása , tuti alfa állapotba kerülés.Néztük a helyieket, vajon mire gondolnak a rácsos ablakon keresztül kifelé nézve ?Mennyire más életük van mint nekünk!De ezeket a dolgokat nem tudjuk meg.
Azért persze most is megismerkedtünk egy pár iskolás lánnyal akik énekeltek , tapsoltak úgy utaztak Delhibe megnézni a Taj Mahal-t,ami nekik 2 és fél nap vonatozást
jelent.
Megérkeztünk újra Goára, a vonat kicsit késett :)éjjel 2 óra volt.Lebiszniszeltük egy riksással mennyiért visz el, az LP által ajánlott szállásra.De az már bezárt. Ezután vitt tovább a másodikban nem volt hely, a harmadik viszont megfelelt.Örültünk,hogy lefekhetünk!