Újabb colvai strandolás

Reggel kávézás a helyi , sarki reggelizőbe. Útba ejtettük a póstát. Majd elindultunk strandot keresni, ezúttal a másik irányba, robogóztunk egy 10 percet és lementünk a második lehetőségnél a partra nagyon szimpinek tünt a hely, hát itt is maradtunk. Egy sörrel és egy koktéllal nyitottunk, és élveztük mert tudtuk, ez az utolsó napunk. Holnap elkezdjük az utunkat reggel vissza kishazánkba. Sört sör koktélt koktél követett! Kihasználtunk minden percet, hogy a tengerben és a napban fürdőzzünk. Mikor egy fickó jelent megy egy kis kártyával a kezében, odaadta, hogy olvassuk de közben már egy lapos vékony fémpálcával a fülemben turkált, másik kezével pedig igyekezett megfelelő helyet csinálni a művelethez, így néhány centit nyújtott is a fülemen. :)
"Too much vax not good" hangzott a meglepettségtől komolyabb röhögőgörcs alakult ki, és igyekeztem a szorításból,szabadulni! Köszi, de nem kérek fülpucolást! Egyre lejjebb haladva,az árral, próbálta ujra kezei közé kaparintani füleim, de meúsztam ! A nagy röhögés után kiéhezve, megrendeltük késői ebédünk, és dumáltunk az itteni pincérünkkel, aki mint alltalában mindíg itt is nagyon kedves volt . Kaja után, az itt általában jelen lévő varjak, okoztak látványosságot, ahogy megpróbálták elcsórni a maradék kaját az aztalról. Nèhàny fotó, fürdés napozás, és vissza mer le kell adnunk a mocit :( Hazamentünk zuhany, és elmentünk uccsó vacsi, séta, és élményfelevenítés, holnap hosszú út vár ránk!

Colvai strandolás

Reggel szembesültünk szobánk sötétségével, ezért a recepcióra mentünk. Mama Roiz segítőkész volt és azonnal adott másik, balkonos szobát a topfloor-on. Így már teljesen elégedetten indulhattunk robogót bérelni. De előtte zuhanyoztunk egyet. Mert tudjátok mi a királyság? Forró vízzel zuhanyozni , főleg lassan 1 hónap után.Nemcsak forró vízbe , de öröm mámorba is fürödtünk!!!! :)Érdekes, hogy amíg itt voltunk, nem érdekelt, hogy csak hideg víz van, csak amikor mázként vonta be testünket a melegség , akkor jött a felismersés,hogy ez milyen felemelő!
A robogó bérlést pik-pak elintéztük 200 Rs/nap azaz súlyos 900Ft volt.Elindultunk felfedezni, Goa déli részét. Robogózgattunk, majd megálltunk az egyik strandon , mert úgy vettük észre, szinte mindegyik ugyanolyan . Mert Goának ezen a részén több kilóméteren elnyúló egyenes partszakasz van ha akarsz egyedül vagy ha pedig nyüzsire vágysz akkor oda fekszel. A hosszú egyenes part miatt megállás nélkül fúj a szél. Délután elaludtunk a napágyon és arra ébredtünk, hogy egy napernyő nagy sebességgel az oldalunkba fúródik , erre felriadva rájöttünk kegyetlenül éhesek vagyunk, így aztán beültünk az étteremhez. Anita itt szoros barátságot kötött egy gettó kutyával és egy Indiai rummal, ami meg is tette hatását. Kaja után iszogatva, még szürkületig beszélgettünk, majd a helyi versenyzőkkel nyélgázon haza száguldottunk ! A nap többi része eseménytelenül zajlott.. Ezt a napot is élveztük !!!!!!!! :D :D :D

Fél lábbal a vonaton!!

Hajnal 4-kor keltünk, mert autóval mentünk a vasút allomásra Ernakulamba. Előző este megbeszéltük a recepcióssal , küldd kávét! Persze ez nem így volt, de már ismerve Indiát , pár percnél nem vártunk tovább. Lenentünk a recepcióra ahol minden dolgozó a földön aludt! Odagugoltunk az egyikhez és finoman megbögdöstük, de ő csak húzta a lóbőrt! Kicsit sajnálva, de a forró kávé reményében újra megtettük ezt, de semmi! Aztán jött egy hang hátulról, yes sir!(mindenki sir, mindegy nő vagy férfi) Ezutàn pár perccel jött is a meleg itóka és igen KÁVÉ ! Fél ötkor jött a telefon itt az autó!Máris??Sikerült hajnalban , igen jól látjátok 20 perccel korábban elindulni!!!! :D
Ernakulam 230 km nyugatra Maduraitól.Az út kb 6-7 óra.Az első pillanatban kiderült a sofőr nem beszél angolul. Elindultunk, az út fele eseménytelen volt, leszámítva azt , hogy mivel átléptünk egy megye határt 2x meg kellett állnunk papír egyeztetés és 500 Rs fizetés miatt.Eljött az idő, könnyíteni akartunk folyóügyeinken. Kérdeztük toilet?Erre ő he?Maki veszettül mutogat, melyik testrèszünkön könnyítenénk!Erre ő: á jurij, jurij! Megáll az út szélén. Menjünk inkább, majd ahol lesz jurij.!Megálltunk egy benzikútnál.Mondta kb. 5 perc , mert a buszsofőr fürdik. :))
Mentünk tovább.Egyszer csak a jól ismert deffekt hangot halljuk és hát igen ez durr defekt! Maki gyorsan besegít , emelő, hála Isten van pótkerék, csak szerelni kell!Sikerült rekord idő alatt kicserélni a kereket max 10 perc lehetett.
Eltelt az idő, sofőrünk elkezdte kérdezgetni honfitársait, merre is lehet Ernakulam?Nem tudja hol van??Az kemény!!Egyikőnk szájából hangzott a kérdés,hogy fog odatalálni a vasút állomásra, ha még a várost sem tudja hol van?Félsiker, Ernakulamba vagyunk!!!Itt kezdődtek a problémák!Sofőrünk serényen kérdezgette, hol a pályaudvar? De mivel itt vagyunk Indiában , teljesen össze- vissza válaszokat kapott! Kiderült, hogy 2 pályaudvar van! Mi mondtuk neki melyikre menjünk, de valószínüleg azt sem értette. Csak bolyongtunk össze-vissza , mint gólyafos a levegőben és az időnk a vonat indulásig vészesen elkezdett fogyni!!
De akkor még optimisták voltunk és hittük , hogy hamarosan megpillantjuk a pályaudvart.Mi is elkezdtük kérdezgetni az embereket a kocsi ablakon keresztül , hogy hol lehet, de minket ilyen hirtelen meg sem értettek!Kb.30 perc lehetett még a vonat indulásig, ami már biztos, hogy kevésnek bizonyul a felszálláshoz.Rendőröket pillantottunk meg!Ők biztos tudják, hol van a pályaudvar!! Kezdtük is a mondókánkat: sorry where...de válaszra sem méltattak, az autót félre állították közúti ellenőrzésre!!! Bőszen mondtuk a magunkét, nem érti, hogy nekünk 20 perc múlva indul a vonatunk és még csak azt sem tudjuk melyik vágányról!!! Na jó szálljunk ki , üljünk át most már tényleg egy riksába!!! Kipattantunk hát a hátizsákjainkkal , néztek a rendőrök is , azon sem csodálkoztunk volna ha int, hogy maradjunk , de olyan európaisan pörögtek az események , hogy köpni , nyelni nem tudott már ott sem voltunk!!! Maki fogott tuk- tuk- ot, közben megtudtuk futás közben , hogy 2 km a palyaudvar! Utolsó remény indul, még 14 perc az indulásig!! Feltesszük ua. a kérdést csak az ár miatt is , mert megbeszélés nélkül ugrottunk be , mennyi az út, 2 km? Nem! Nekünk nem az kell, ha Goára megyünk a másik kell! Kisebb dugókon átjutunk, tolja a riksás , de a pályaudvarnak még mindig se híre, se hamva. Gyors újra tervezés volt, hogy mi van akkor ha itt ragadunk.Még 5 perc a vonat indulásig...aztán az utolsó percben megpillantottuk a pályaudvart.Esélyeink addigra már egyenlőek voltak a nullával!:(
Nem adtuk fel, úgy futottunk , hogy lábunk nem érte a földet , ( Makin 27 kg-os, Anitán 12 kg- os) hátizsákjainkkal! Beèrve láttuk kijelző sehol, ott egy rendőr, kezébe adtuk az életünk! Nézegette a jegyünket, mindig mindenki ezt csinálja, csóválgatják a fejüket és végre kimondta a kulcsszót, amit remegve vártunk. Platform number ...2!! Kikaptuk a kezéből a jegyet és mintha puskából lőttek volna ki bennünket, futottunk ahogy bírtunk. Ott a vonat!!!! Most már meg lesz!! Közben a vonat elindult, de csak miután mi már fél lábbal a vonaton voltunk. Juhéjj, újabb üdvrivalgás , sikerült felszállnunk!!!
Ami a legdurvább, hogy ráadásul jó helyre szálltunk!!
Bár egy turbános fószer feküdt a helyünkön, mi rendesek voltunk vele és megvártuk míg kipiheni magát.Későb banánt kaptunk tőle.
A vonat megint csak nyönyörű helyeken suhant végig. :)
840 km-en keresztül míg a szem ellát mindenhol pálmafák,különféle ültetvények,falvak,emberek, állatok még papagájt is láttunk. Szóval az ember órákon áz tud nézkélni és hozzá a vonat kattogása , tuti alfa állapotba kerülés.Néztük a helyieket, vajon mire gondolnak a rácsos ablakon keresztül kifelé nézve ?Mennyire más életük van mint nekünk!De ezeket a dolgokat nem tudjuk meg.
Azért persze most is megismerkedtünk egy pár iskolás lánnyal akik énekeltek , tapsoltak úgy utaztak Delhibe megnézni a Taj Mahal-t,ami nekik 2 és fél nap vonatozást
jelent.
Megérkeztünk újra Goára, a vonat kicsit késett :)éjjel 2 óra volt.Lebiszniszeltük egy riksással mennyiért visz el, az LP által ajánlott szállásra.De az már bezárt. Ezután vitt tovább a másodikban nem volt hely, a harmadik viszont megfelelt.Örültünk,hogy lefekhetünk!

Madurai

Nagyon jót aludtunk! 10-kor csengettek az ajtónkon( mert itt még divat zavarni, kérdezgetni a másikat, nem divat lehajtott fejjel közlekedni, hogy ne szóljanak hozzánk, ne kelljen beszélgetni)megkérdezték, mosás , tea, kávé? Király akkor legyen 2 kávé! 3 perc és már ott is van a két TEA! A folyosón sikerült elcsípni és megismételtük Káfé, káfé!!!Sikerült!
Madurai, Tamil Nadu tartományban van. Azért jöttünk ide, mert itt van dél India leghíresebb temploma, a Sri Meenakshi, ill itt van a Ghandi múzeum is. Az utcánk végén volt ez a templom , de akkor még azt nem tudtuk , hogy az, az a templom, de ennek jelentősége nincs. :))
Mivel későre járt a templom nyitvatartásához képest(8-13ig 16-20ig) , először a Ghandi múzeumhoz mentünk! Ehhez hagyományos riksát választottunk . A sofőr kb 60 lehetett! Nagyon jó fej volt, megmutatott egy pár dolgot, közben tekertünk mi is, őt hátra ültettük! Persze amikor forgalmas részhez értünk, azonnal átvette az irányítást!Nagyon élveztük, ő megvárt minket és vissza is vitt. A Ghandi múzeum érdekes volt, sokmindent megtudtunk India történelméről, láttunk egy csomó eredeti fotót Ghandiról,ill. a papucsát, ruháját, személyes holmijait.
Megkerestük a Taj éttermet amit a LP ajánlott, nem csalódtunk benne , csak ajánlani tudjuk!
Aztán rájöttünk, hogy ide nekünk elég egy nap, mert du. megnézzük a templomot és más látni való itt nincs, illetve van, rengeteg, de a mi időnk véges. Internetezőbe mentünk vonatjegyet foglalni ez nem volt egyszerű,kicsit elhúzodott. Mert amire azt gondoltuk egyszerű, az nem az , vagy nincs hely a vonaton,vagy nem jó időben megy. Busz naponta cak egyszer megy. De akkor lekéssük azt a vonatot, amire van hely!!? Marad , kényszermegoldásnak a taxi Ernakulamba az Kochin ahol már jártunk, és onnan vonat Goa alsó részére ahol még nem!(repjegy lett volna 7500/fő, de az utolsó héten már nem fér bele a keretbe. Rájöttünk, hogy az a biztos, ha ilyen nehéz jegyet foglalni, jobb, ha az utolsó jegyünk is le foglaljuk, Munbai-ba. Másra nem volt idő, mert a templom 4-8 pm volt nyitva. külön kocsiba szóló helyet kaptunk, de legalább volt!Majd megoldjuk!

A templomba, csak mezitláb lehetett bemenni, ezért le kellett vennünk a papucsot , az utca másik részén pedig leadni.így már az utcán mehettünk mezítláb ! Élveztük!
Belépve a templomok templomába azonnal tudtuk, megérte ide jönnünk!
Mi a nyugati toronynál mentünk be. A tökéletes pontossággal, rengeteg apró részleteiben megtervezett temlom tornyok látványa ,azonnal magával ragadott!Le is lassítottunk,csak andalogtunk ott mezítláb és úgy éreztük 300 évvel korábban van. Persze a templom sokkal régebbi, de közbe felújítgatták. Most is csinàlják helyenként, úgy láttuk vissza akarják állítani az eredetire. A templomnak voltak részei , ahova idegenek nem mehettek be .Volt helyi rituálè is, de fogalmunk nem volt mi történik, csak néztük és èlveztük, hogy ott lehetünk!!!!!
Sétálgattunk, sétálgattunk és azt vettük észre , hogy már inkább vánszorgunk!Már fájt a talpunk és a vádlink is és megértettük , micsoda kényelem a cipő! Visszatérve a papucs leadó helyhez, megváltás volt a lábbelik felvétele! A cipőink extra kényelmesek!!!! Ezt is megtudtuk!!
Megéhezvén, újabb látogatást tettünk Taj-ba, most sem kevesebb sikerrel! Aztán még egy kicsit sétáltunk az utcán és arra gondoltunk , már ezt is megszoktuk és nagyon érdekes ez az eszméletlen forgatag. Félnünk nem kellett egy percig sem, soha!!! Minden ember, legyen az , idős vagy fiatal, mosolyra mosollyal, kedvességre, kedvességgel felel, legyen az első pillantásra zord külsejű, vagy éppen szigorú tekintetü!

Kovalam- Nagerkoil-Madurai

Reggel korán felébredtünk, egyrészt korán kidőltünk , másrészt becsöngetett a portás 7-kor, hogy emlékeztessen minket , ma check out van. :)))Felpattantunk, hogy reggelizünk, de semmi nem volt nyitva... Így keveredtünk egy helyi kávézóhoz,ahol megtudtuk a busz megálló ott van pont, Ill., hogy 9:30 - kor indul a busz Kovalamból Nagerkoil - ba, mert hogy ott tudunk vonatra szállni, hogy eljussunk Maduraiba.Hazamentünk,összepakoltunk és vissza a buszmegállóba. Jött a busz , felszálltunk . Megyünk végre! Majd Maki mondja: itt vagyunk Thrivardrumba! Ácsi, az nekünk nem jó ! A másik irányba kellene lennünk! De biztos így megy , tesz egy kört! Már több mint 1 órája megyünk , mekkora kört tesz vajon? Hát az út csaknem 3 órán át tartott, tehát egy jó nagy kört tett , mivel a harmadik faluba mentünk Kovalamtól!:D Ez volt a helyi járat!!! Megérkeztünk Nagerkoil-ba, ahol semmi turizmus nincs. Megvolt a helyiekkel a fotózkodás .Riksával átmentünk a buszpályaudvarról a vasútállomásra. Megvettük a vonat jegyet és leadtuk megőrzésre a nagy hátizsákunkat, mert volt 4 óránk az indulásig. Így megbeszéltük a helyi nézkélőkkel, hogy mi most enni szeretnénk valamit, nem, nem, szállás nem kell csak kaja!!! Miután megértettük egymást, elindultunk a faluba. Megérkeztünk Nagerkoil legdurvább éttermébe, ahol banánlevél volt a tányér! Étlap nem volt, csak tábla számunkra teljesen érthetetlen nyelven! Így Chiken byriyani- t kértünk ( azt tudtuk, azt ismertük!). Mondtuk Makival, ha most nem leszünk betegek, akkor soha ! Szóval megkaptuk az adagunkat, majd jött egy ember akinél 4 köcsög volt, na abból kaptunk egy pár kanállal a kajánkra. Aztán jött egy másik ember másik köcsögökkel, ő is oda pakolt valamit.De még mindig nem volt evőeszközünk, mert ők csak és kizárólag a jobb kezükkel esznek, de azzal könyékig! :) Kaptunk 2 kis kanalat ! Ezután szóltunk a riksásnak aki eddig az étterem előtt várt ránk, azonnal menjünk a vine shopba , mert sürgősen fertőtlenítenünk kell! Közben persze megint egy kis fotózkodás a helyiekkel. Jött a Brandy, csak az volt, pontosan 1,8 dl, azt meg is ittuk 2 huzamra! Na most már minden rendben van, várhatjuk a vonatot. Itt a senki földjén nincs 1 osztályú jegy, így teljesen együtt érezhetjük magunkat az itteniekkel.:))
Itt várakozva látjuk, hogy van pósta, nahát ez király!( Klárinak, Zsoltinak) nyitva is van, viszont bélyeget csak 17: 30 tól lehet venni,teát pedig csak 16:00-tól! Ki tud ennyi időpontot megjegyezni...? :))
Felszálltunk a vonatra!!! :) Leültünk, örültünk, hogy van helyünk! Jött a kaller és rögtön mondta, hogy nem jó helyen vagyunk . Egyébként nem is gondoltuk, hogy jó helyen vagyunk, miért is lennénk!? :) Szóval átvezényelt minket a köv. kocsiba , ami ugyanolyan volt, csak mint megtudtuk, oda előre voltak foglalva a jegyek. Beültünk a helyünkre,68,69-es szék volt a mienk. Egyre inkább felvesszük az indiai mentalítást, rángatjuk a fejünket össze vissza és már teljesen felvettük a ritmusukat, otthonosan mozgunk itt!
Egy kis szakmai kitérő, egy nőnek sincs festve a haja!! Inkább a pasik hennázgatnak, vörössel!
A vonaton a helyiek elárulták, hol és hogy cigizzünk, Ill.,hogy alkoholt nem kérünk- e.?Méghogy tiltott, ! Mindenki csinál itt mindent, csak suttyomba, mint nálunk régen a szocializmusba, sok papírmunka, sok hűhó a semmiért...
Megérkeztünk! Bevágódtunk egy riksába, közben néztük mennyi ember fekszik az utcán! Azonnal tudtuk Madurai más , mint az eddigi helyek ahol jártunk. Szállás keresés az LP alapján.Az első helyen ahova mentünk, csak lakosztály volt 3500 Rs, mivel utolsó hetünket töltjük itt ez már meghaladta a kereteinket. Második hely szintén LP csak 3 ágyas volt, 1300 Rs, nem az igazi, de jó lesz! Farkas éhesek voltunk, lementük harapni valót nézni. Kiléptünk az utcára és rájöttünk mi az a kultúrsokk!!! Az igazi India.Megijedve pislogtunk jobbra-balra ! Az utca teljes káosz, eddig is ezt éreztük, de ez még durvább volt. Leírhatatlan! De megpróbálom! Szemét,motoros , lábbalhajtós riksa, megannyi biciklis, motoros, gyalogos, egy pár talicskás,kiskocsis, autós,meg a marhák! :) Por! Ezek után a szálloda melletti ( nevezzük kis közértnek)helyen vettünk kekszet, innivalót. Felmentünk a szobába , konstatáltuk, hogy a klíma az ágyra csöpög, így a három ágyból , egybe kuporodtunk éjszakára!Ettünk , fürödtünk( folyóvízben), majd a kimerültségtől és a sokktól szinte azonnal elaludtunk.