Fél lábbal a vonaton!!

Hajnal 4-kor keltünk, mert autóval mentünk a vasút allomásra Ernakulamba. Előző este megbeszéltük a recepcióssal , küldd kávét! Persze ez nem így volt, de már ismerve Indiát , pár percnél nem vártunk tovább. Lenentünk a recepcióra ahol minden dolgozó a földön aludt! Odagugoltunk az egyikhez és finoman megbögdöstük, de ő csak húzta a lóbőrt! Kicsit sajnálva, de a forró kávé reményében újra megtettük ezt, de semmi! Aztán jött egy hang hátulról, yes sir!(mindenki sir, mindegy nő vagy férfi) Ezutàn pár perccel jött is a meleg itóka és igen KÁVÉ ! Fél ötkor jött a telefon itt az autó!Máris??Sikerült hajnalban , igen jól látjátok 20 perccel korábban elindulni!!!! :D
Ernakulam 230 km nyugatra Maduraitól.Az út kb 6-7 óra.Az első pillanatban kiderült a sofőr nem beszél angolul. Elindultunk, az út fele eseménytelen volt, leszámítva azt , hogy mivel átléptünk egy megye határt 2x meg kellett állnunk papír egyeztetés és 500 Rs fizetés miatt.Eljött az idő, könnyíteni akartunk folyóügyeinken. Kérdeztük toilet?Erre ő he?Maki veszettül mutogat, melyik testrèszünkön könnyítenénk!Erre ő: á jurij, jurij! Megáll az út szélén. Menjünk inkább, majd ahol lesz jurij.!Megálltunk egy benzikútnál.Mondta kb. 5 perc , mert a buszsofőr fürdik. :))
Mentünk tovább.Egyszer csak a jól ismert deffekt hangot halljuk és hát igen ez durr defekt! Maki gyorsan besegít , emelő, hála Isten van pótkerék, csak szerelni kell!Sikerült rekord idő alatt kicserélni a kereket max 10 perc lehetett.
Eltelt az idő, sofőrünk elkezdte kérdezgetni honfitársait, merre is lehet Ernakulam?Nem tudja hol van??Az kemény!!Egyikőnk szájából hangzott a kérdés,hogy fog odatalálni a vasút állomásra, ha még a várost sem tudja hol van?Félsiker, Ernakulamba vagyunk!!!Itt kezdődtek a problémák!Sofőrünk serényen kérdezgette, hol a pályaudvar? De mivel itt vagyunk Indiában , teljesen össze- vissza válaszokat kapott! Kiderült, hogy 2 pályaudvar van! Mi mondtuk neki melyikre menjünk, de valószínüleg azt sem értette. Csak bolyongtunk össze-vissza , mint gólyafos a levegőben és az időnk a vonat indulásig vészesen elkezdett fogyni!!
De akkor még optimisták voltunk és hittük , hogy hamarosan megpillantjuk a pályaudvart.Mi is elkezdtük kérdezgetni az embereket a kocsi ablakon keresztül , hogy hol lehet, de minket ilyen hirtelen meg sem értettek!Kb.30 perc lehetett még a vonat indulásig, ami már biztos, hogy kevésnek bizonyul a felszálláshoz.Rendőröket pillantottunk meg!Ők biztos tudják, hol van a pályaudvar!! Kezdtük is a mondókánkat: sorry where...de válaszra sem méltattak, az autót félre állították közúti ellenőrzésre!!! Bőszen mondtuk a magunkét, nem érti, hogy nekünk 20 perc múlva indul a vonatunk és még csak azt sem tudjuk melyik vágányról!!! Na jó szálljunk ki , üljünk át most már tényleg egy riksába!!! Kipattantunk hát a hátizsákjainkkal , néztek a rendőrök is , azon sem csodálkoztunk volna ha int, hogy maradjunk , de olyan európaisan pörögtek az események , hogy köpni , nyelni nem tudott már ott sem voltunk!!! Maki fogott tuk- tuk- ot, közben megtudtuk futás közben , hogy 2 km a palyaudvar! Utolsó remény indul, még 14 perc az indulásig!! Feltesszük ua. a kérdést csak az ár miatt is , mert megbeszélés nélkül ugrottunk be , mennyi az út, 2 km? Nem! Nekünk nem az kell, ha Goára megyünk a másik kell! Kisebb dugókon átjutunk, tolja a riksás , de a pályaudvarnak még mindig se híre, se hamva. Gyors újra tervezés volt, hogy mi van akkor ha itt ragadunk.Még 5 perc a vonat indulásig...aztán az utolsó percben megpillantottuk a pályaudvart.Esélyeink addigra már egyenlőek voltak a nullával!:(
Nem adtuk fel, úgy futottunk , hogy lábunk nem érte a földet , ( Makin 27 kg-os, Anitán 12 kg- os) hátizsákjainkkal! Beèrve láttuk kijelző sehol, ott egy rendőr, kezébe adtuk az életünk! Nézegette a jegyünket, mindig mindenki ezt csinálja, csóválgatják a fejüket és végre kimondta a kulcsszót, amit remegve vártunk. Platform number ...2!! Kikaptuk a kezéből a jegyet és mintha puskából lőttek volna ki bennünket, futottunk ahogy bírtunk. Ott a vonat!!!! Most már meg lesz!! Közben a vonat elindult, de csak miután mi már fél lábbal a vonaton voltunk. Juhéjj, újabb üdvrivalgás , sikerült felszállnunk!!!
Ami a legdurvább, hogy ráadásul jó helyre szálltunk!!
Bár egy turbános fószer feküdt a helyünkön, mi rendesek voltunk vele és megvártuk míg kipiheni magát.Későb banánt kaptunk tőle.
A vonat megint csak nyönyörű helyeken suhant végig. :)
840 km-en keresztül míg a szem ellát mindenhol pálmafák,különféle ültetvények,falvak,emberek, állatok még papagájt is láttunk. Szóval az ember órákon áz tud nézkélni és hozzá a vonat kattogása , tuti alfa állapotba kerülés.Néztük a helyieket, vajon mire gondolnak a rácsos ablakon keresztül kifelé nézve ?Mennyire más életük van mint nekünk!De ezeket a dolgokat nem tudjuk meg.
Azért persze most is megismerkedtünk egy pár iskolás lánnyal akik énekeltek , tapsoltak úgy utaztak Delhibe megnézni a Taj Mahal-t,ami nekik 2 és fél nap vonatozást
jelent.
Megérkeztünk újra Goára, a vonat kicsit késett :)éjjel 2 óra volt.Lebiszniszeltük egy riksással mennyiért visz el, az LP által ajánlott szállásra.De az már bezárt. Ezután vitt tovább a másodikban nem volt hely, a harmadik viszont megfelelt.Örültünk,hogy lefekhetünk!

Madurai

Nagyon jót aludtunk! 10-kor csengettek az ajtónkon( mert itt még divat zavarni, kérdezgetni a másikat, nem divat lehajtott fejjel közlekedni, hogy ne szóljanak hozzánk, ne kelljen beszélgetni)megkérdezték, mosás , tea, kávé? Király akkor legyen 2 kávé! 3 perc és már ott is van a két TEA! A folyosón sikerült elcsípni és megismételtük Káfé, káfé!!!Sikerült!
Madurai, Tamil Nadu tartományban van. Azért jöttünk ide, mert itt van dél India leghíresebb temploma, a Sri Meenakshi, ill itt van a Ghandi múzeum is. Az utcánk végén volt ez a templom , de akkor még azt nem tudtuk , hogy az, az a templom, de ennek jelentősége nincs. :))
Mivel későre járt a templom nyitvatartásához képest(8-13ig 16-20ig) , először a Ghandi múzeumhoz mentünk! Ehhez hagyományos riksát választottunk . A sofőr kb 60 lehetett! Nagyon jó fej volt, megmutatott egy pár dolgot, közben tekertünk mi is, őt hátra ültettük! Persze amikor forgalmas részhez értünk, azonnal átvette az irányítást!Nagyon élveztük, ő megvárt minket és vissza is vitt. A Ghandi múzeum érdekes volt, sokmindent megtudtunk India történelméről, láttunk egy csomó eredeti fotót Ghandiról,ill. a papucsát, ruháját, személyes holmijait.
Megkerestük a Taj éttermet amit a LP ajánlott, nem csalódtunk benne , csak ajánlani tudjuk!
Aztán rájöttünk, hogy ide nekünk elég egy nap, mert du. megnézzük a templomot és más látni való itt nincs, illetve van, rengeteg, de a mi időnk véges. Internetezőbe mentünk vonatjegyet foglalni ez nem volt egyszerű,kicsit elhúzodott. Mert amire azt gondoltuk egyszerű, az nem az , vagy nincs hely a vonaton,vagy nem jó időben megy. Busz naponta cak egyszer megy. De akkor lekéssük azt a vonatot, amire van hely!!? Marad , kényszermegoldásnak a taxi Ernakulamba az Kochin ahol már jártunk, és onnan vonat Goa alsó részére ahol még nem!(repjegy lett volna 7500/fő, de az utolsó héten már nem fér bele a keretbe. Rájöttünk, hogy az a biztos, ha ilyen nehéz jegyet foglalni, jobb, ha az utolsó jegyünk is le foglaljuk, Munbai-ba. Másra nem volt idő, mert a templom 4-8 pm volt nyitva. külön kocsiba szóló helyet kaptunk, de legalább volt!Majd megoldjuk!

A templomba, csak mezitláb lehetett bemenni, ezért le kellett vennünk a papucsot , az utca másik részén pedig leadni.így már az utcán mehettünk mezítláb ! Élveztük!
Belépve a templomok templomába azonnal tudtuk, megérte ide jönnünk!
Mi a nyugati toronynál mentünk be. A tökéletes pontossággal, rengeteg apró részleteiben megtervezett temlom tornyok látványa ,azonnal magával ragadott!Le is lassítottunk,csak andalogtunk ott mezítláb és úgy éreztük 300 évvel korábban van. Persze a templom sokkal régebbi, de közbe felújítgatták. Most is csinàlják helyenként, úgy láttuk vissza akarják állítani az eredetire. A templomnak voltak részei , ahova idegenek nem mehettek be .Volt helyi rituálè is, de fogalmunk nem volt mi történik, csak néztük és èlveztük, hogy ott lehetünk!!!!!
Sétálgattunk, sétálgattunk és azt vettük észre , hogy már inkább vánszorgunk!Már fájt a talpunk és a vádlink is és megértettük , micsoda kényelem a cipő! Visszatérve a papucs leadó helyhez, megváltás volt a lábbelik felvétele! A cipőink extra kényelmesek!!!! Ezt is megtudtuk!!
Megéhezvén, újabb látogatást tettünk Taj-ba, most sem kevesebb sikerrel! Aztán még egy kicsit sétáltunk az utcán és arra gondoltunk , már ezt is megszoktuk és nagyon érdekes ez az eszméletlen forgatag. Félnünk nem kellett egy percig sem, soha!!! Minden ember, legyen az , idős vagy fiatal, mosolyra mosollyal, kedvességre, kedvességgel felel, legyen az első pillantásra zord külsejű, vagy éppen szigorú tekintetü!

Kovalam- Nagerkoil-Madurai

Reggel korán felébredtünk, egyrészt korán kidőltünk , másrészt becsöngetett a portás 7-kor, hogy emlékeztessen minket , ma check out van. :)))Felpattantunk, hogy reggelizünk, de semmi nem volt nyitva... Így keveredtünk egy helyi kávézóhoz,ahol megtudtuk a busz megálló ott van pont, Ill., hogy 9:30 - kor indul a busz Kovalamból Nagerkoil - ba, mert hogy ott tudunk vonatra szállni, hogy eljussunk Maduraiba.Hazamentünk,összepakoltunk és vissza a buszmegállóba. Jött a busz , felszálltunk . Megyünk végre! Majd Maki mondja: itt vagyunk Thrivardrumba! Ácsi, az nekünk nem jó ! A másik irányba kellene lennünk! De biztos így megy , tesz egy kört! Már több mint 1 órája megyünk , mekkora kört tesz vajon? Hát az út csaknem 3 órán át tartott, tehát egy jó nagy kört tett , mivel a harmadik faluba mentünk Kovalamtól!:D Ez volt a helyi járat!!! Megérkeztünk Nagerkoil-ba, ahol semmi turizmus nincs. Megvolt a helyiekkel a fotózkodás .Riksával átmentünk a buszpályaudvarról a vasútállomásra. Megvettük a vonat jegyet és leadtuk megőrzésre a nagy hátizsákunkat, mert volt 4 óránk az indulásig. Így megbeszéltük a helyi nézkélőkkel, hogy mi most enni szeretnénk valamit, nem, nem, szállás nem kell csak kaja!!! Miután megértettük egymást, elindultunk a faluba. Megérkeztünk Nagerkoil legdurvább éttermébe, ahol banánlevél volt a tányér! Étlap nem volt, csak tábla számunkra teljesen érthetetlen nyelven! Így Chiken byriyani- t kértünk ( azt tudtuk, azt ismertük!). Mondtuk Makival, ha most nem leszünk betegek, akkor soha ! Szóval megkaptuk az adagunkat, majd jött egy ember akinél 4 köcsög volt, na abból kaptunk egy pár kanállal a kajánkra. Aztán jött egy másik ember másik köcsögökkel, ő is oda pakolt valamit.De még mindig nem volt evőeszközünk, mert ők csak és kizárólag a jobb kezükkel esznek, de azzal könyékig! :) Kaptunk 2 kis kanalat ! Ezután szóltunk a riksásnak aki eddig az étterem előtt várt ránk, azonnal menjünk a vine shopba , mert sürgősen fertőtlenítenünk kell! Közben persze megint egy kis fotózkodás a helyiekkel. Jött a Brandy, csak az volt, pontosan 1,8 dl, azt meg is ittuk 2 huzamra! Na most már minden rendben van, várhatjuk a vonatot. Itt a senki földjén nincs 1 osztályú jegy, így teljesen együtt érezhetjük magunkat az itteniekkel.:))
Itt várakozva látjuk, hogy van pósta, nahát ez király!( Klárinak, Zsoltinak) nyitva is van, viszont bélyeget csak 17: 30 tól lehet venni,teát pedig csak 16:00-tól! Ki tud ennyi időpontot megjegyezni...? :))
Felszálltunk a vonatra!!! :) Leültünk, örültünk, hogy van helyünk! Jött a kaller és rögtön mondta, hogy nem jó helyen vagyunk . Egyébként nem is gondoltuk, hogy jó helyen vagyunk, miért is lennénk!? :) Szóval átvezényelt minket a köv. kocsiba , ami ugyanolyan volt, csak mint megtudtuk, oda előre voltak foglalva a jegyek. Beültünk a helyünkre,68,69-es szék volt a mienk. Egyre inkább felvesszük az indiai mentalítást, rángatjuk a fejünket össze vissza és már teljesen felvettük a ritmusukat, otthonosan mozgunk itt!
Egy kis szakmai kitérő, egy nőnek sincs festve a haja!! Inkább a pasik hennázgatnak, vörössel!
A vonaton a helyiek elárulták, hol és hogy cigizzünk, Ill.,hogy alkoholt nem kérünk- e.?Méghogy tiltott, ! Mindenki csinál itt mindent, csak suttyomba, mint nálunk régen a szocializmusba, sok papírmunka, sok hűhó a semmiért...
Megérkeztünk! Bevágódtunk egy riksába, közben néztük mennyi ember fekszik az utcán! Azonnal tudtuk Madurai más , mint az eddigi helyek ahol jártunk. Szállás keresés az LP alapján.Az első helyen ahova mentünk, csak lakosztály volt 3500 Rs, mivel utolsó hetünket töltjük itt ez már meghaladta a kereteinket. Második hely szintén LP csak 3 ágyas volt, 1300 Rs, nem az igazi, de jó lesz! Farkas éhesek voltunk, lementük harapni valót nézni. Kiléptünk az utcára és rájöttünk mi az a kultúrsokk!!! Az igazi India.Megijedve pislogtunk jobbra-balra ! Az utca teljes káosz, eddig is ezt éreztük, de ez még durvább volt. Leírhatatlan! De megpróbálom! Szemét,motoros , lábbalhajtós riksa, megannyi biciklis, motoros, gyalogos, egy pár talicskás,kiskocsis, autós,meg a marhák! :) Por! Ezek után a szálloda melletti ( nevezzük kis közértnek)helyen vettünk kekszet, innivalót. Felmentünk a szobába , konstatáltuk, hogy a klíma az ágyra csöpög, így a három ágyból , egybe kuporodtunk éjszakára!Ettünk , fürödtünk( folyóvízben), majd a kimerültségtől és a sokktól szinte azonnal elaludtunk.